Unitárius egyháztörténeti tanulmányok
Dr. Molnár Lehel
Az őszi hálaadási úrvacsoraosztás időpontja
Keresztény Magvető 99. évf. (1993.) 4. sz. 235-236.
Az unitárius egyház évente négy alkalommal tart úrvacsorát: karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor és az őszi hálaadáskor. Az őszi úrvacsoraosztás időpontját először az 1694-es tordai zsinat határozta meg, ahol Szent Mihály nap előtti vasárnapot jelölték ki. Ezt a döntést 1738-ban megerősítették, és pontosították, hogy ha Szent Mihály napja vasárnapra esik, akkor az legyen az úrvacsora napja. 1779-ben a Generale Consistorium előírta, hogy az úrvacsorát az Ágendában foglaltak szerint, egységes formában kell megtartani minden egyházközségben.
Kelemen Lajos önéletrajza.
Keresztény Magvető 103. évf. (1997.) 3-4. sz. 228-236.
Kelemen Lajos élete során a történelmi emlékek védelmét, a múlt értékeinek megőrzését és a nemzeti összetartozás eszméjét szolgálta. 1942-ben, nyugdíjazását követően Kelemen megírta rövid önéletrajzát, amelyben visszatekintett életének főbb eseményeire. Bár Szabó T. Attila nyelvész ennek egy részét felhasználta későbbi tanulmányához, az önéletrajz eddig teljes terjedelmében nem látott napvilágot.
Önéletrajza – amelyet most először teszünk közzé – betekintést nyújt egy nagy tudású, szerény ember életútjába, aki fáradhatatlanul oktatta nemzedékek sorát a történelmi értékek tiszteletére, a kulturális örökség megőrzésére, és az együttélő népek közötti kölcsönös megbecsülés fontosságára. E dokumentum méltó tisztelgés e jelentős személyiség munkássága előtt, akit joggal nevezhetünk a romániai magyar történetírás egyik úttörőjének.
Az Erdélyi Unitárius Egyház anyakönyvei.
Keresztény Magvető 105. évf. (1999.) 1-2. sz. 23-27.
Az erdélyi unitárius egyház anyakönyveiről szóló tanulmány részletesen bemutatja az egyház anyakönyvezési gyakorlatának történetét, fejlődését és társadalmi jelentőségét. Az anyakönyvek, amelyek eredetileg csupán az egyházi események – születések, házasságok és temetések – dokumentálására szolgáltak, idővel a polgári jog szempontjából is fontossá váltak.
Balázs Ferencnek egy levele.
Keresztény Magvető 103. évf. (1997.) 2. sz. 107-108.
Balázs Ferenc halálának 60. évfordulóján 1997-ben nagyszabású rendezvénysorozat keretében emlékeztek meg életművéről, kiemelve egyházi és közéleti szerepvállalását. Betegségével küzdve is fáradhatatlanul dolgozott szellemi öröksége gazdagításán. Vári Albertnek, az Unitárius Teológiai Akadémia dékánjának és a Keresztény Magvető akkori szerkesztőjéhez írt levelében beszámolt készülő tanulmányairól: Az „igazi” Jézus című írásának végleges változatát leközlésre szánva küldte el, míg A vallás alapjai című átfogó művének első részét gondos átolvasás után bocsátotta kiadásra.
A szentlélekről szóló tanítás unitárius hittantörténeti áttekintése.
Keresztény Magvető 104. évf. (1998.) 2. sz. 142-155.
Az unitárius egyház Szentlélekről szóló tanítása Dávid Ferenc reformációs munkásságára vezethető vissza, amely a Bibliára támaszkodva teológiai viták alapján alakult ki. Dávid Ferenc számára a Szentlélek nem egy önálló isteni személy volt, hanem Isten ereje, mely a hívőkben munkálkodik, és őket Isten igazságára tanítja. A későbbi unitárius hittani munkák, káték, különösen a dési egyezség után, ezt az értelmezést követték, leszögezve, hogy a Szentlélek Isten hatóereje és nem egy különálló személy. Ez a gondolatmenet később is végig követhető Árkosi (Gelei) Benedek Imádságos könyve, Szentábrahámi L. Mihály Summája, Kriza János és Ferencz József kátéin keresztül egészen napjainkig.
Az Udvarhelyköri Unitár[ius] Ekkl[ézsi]ák javainak conscriptiója 1715. dec. 10-én.
Keresztény Magvető 105. évf. (1999.) 3-4. sz. 150-168.
A történelmi források, különösen az írott emlékek, alapvető szerepet töltenek be a múlt megismerésében. Az Udvarhelyi Unitárius Egyházkör 1715-ben készült conscriptiója, vagyis vagyonösszeírása, egy különösen értékes egyházi dokumentum, amely egyházközségi szinten rögzíti a közösség anyagi és építészeti viszonyait. E forrás részletes adatokat szolgáltat az egyházközségek tagjainak számáról, valamint a templomok és tornyok építési anyagairól, fedésük módjáról és az egyes harangok feliratairól, melyek többsége mára már elveszett.
Kultúra, történelem, írás. Kulturális, történelmi örökségünk írott emlékeinknek megőrzése és védelme mint a lelkészi szolgálat fontos része.
Keresztény Magvető. 110. évf. (2004.) 1. sz. 59-67.
A kultúra, történelem és írás fogalmai szoros kapcsolatban állnak, és elengedhetetlenek kulturális örökségünk megőrzésében. A „kultúra” kifejezés sokrétegű jelentéstartalommal bír: eredete az ókori latin colere igéhez vezethető vissza, amely „művelést” és „ápolást” jelentett, majd Cicero révén kapott szellemi töltetet, amikor a filozófiát a lélek műveléseként definiálta.
Pákei Lajos és a dévai Dávid Ferenc-templom
Keresztény Magvető. 111. évf. (2005.) 1. sz. 45-51.
Pákei Lajos (1853–1921) Erdély egyik legkiemelkedőbb eklektikus építésze volt, akinek nevéhez több mint 50 középület, 20 templom, 5 kastély, villák, síremlékek terve fűződik. A dévai Dávid Ferenc-templom terve Pákei egyik kiemelkedő, ám meg nem valósult projektje. közé tartozik. A templom ötlete az unitárius püspök, Ferencz József fejéből pattant ki 1910-ben, Dávid Ferenc püspök születésének 400. évfordulójára tervezett ünnepség részeként. Az építkezésre gyűjtést is szerveztek, amelyben az angliai és amerikai unitárius egyházak is részt vállaltak. Az első világháború kitörése miatt azonban a kivitelezést felfüggesztették, és az összegyűlt pénz, a kor követelményének megfelelően hadikötvényekbe fektetve, megsemmisült.
Scholae Militantes. Ismeretlen epizód a tordai unitárius iskola történetéből.
Keresztény Magvető. 112. évf. (2006.) 4. sz. 418-430.
Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárában 1640-es évektől kezdődően találunk püspöki vizitációs jegyzőkönyveket. Az általam forrásul használt jegyzőkönyv 168 számozott oldalt tartalmaz, és az akkori Unitárius Egyház mindenik egyházközségéről, számszerint 135-ről találunk adatokat.
Az Erdéyli Unitárius Egyházi Múzeum gondolata.
Keresztény Magvető. 110. évf. (2004.) 2. sz. 187-198.
Az Erdélyi Unitárius Egyházi Múzeum alapításának gondolatát a világháborús helyzet következtében merült fel. Az első világháború idején, 1916-ban, Románia hadba lépését követően a területet sújtó háborús veszélyek miatt az Unitárius Egyház vezetősége sürgős intézkedéseket hozott a templomi és egyházi kincsek, iratok megmentése érdekében.
Újabb adatok a „medgyesi mozgalomról” Pál Tamás tollából.
Keresztény Magvető. 111. évf. (2005.) 3. sz. 228-235.
Az Unitárius Egyház belső életét az 1930-as évek vége felé beárnyékolta az a mozgalom, amely „medgyesi forradalom" vagy „medgyesi mozgalom" néven vonult be a köztudatba. Pál Tamás egykori unitárius lelkész, egy 1975-ben papirra vetett emlékiratban tárta fel személyes részvételét a mozgalomban. Ez a visszaemlékezés érdekes keresztmetszetét adja, az amúgy kevésbé dokumentált, egyháztörténeti eseménynek.
A pályakezdő Kelemen Lajos.
Keresztény Magvető.113. évf. (2007) 4. sz. 420-427.
Amikor a konferencia programjában olvastam, hogy Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója is hasonló jellegű előadást tart, nevezetesen Kelemen Lajos fiatalkoráról, naplójegyzeteiről, arra gondoltam, hogy megváltoztatom a témámat, és egy átfogóbb címet adok mondandómnak, de végül mégsem tettem, már csak azért sem, mert a tollhegyre tűzött témát többféle látószögből is szemügyre lehet venni.
A Diploma Leopoldinum és a háromszéki unitárius püspöki vizitáció.
Keresztény Magvető. 114. évf. (2008.) 4. sz. 483–489.
A 17. század utolsó évtizedeiben Európát, de különösen a kontinens délkeleti részét fontos változások jellemzik. Ennek a kornak fejlődésjegyeit általánosságban vizsgáló Pierre Chaunu francia történész, az Annales-iskola1 egyik ismert képviselője, találóan állapítja meg, hogy Ausztriával csodákat müveit a századvég, és az 1699. esztendővel (utalás a karlócai békére2 ) a klasszikus Európa kontinentális dimenziókat nyer.
Kriza János és az 1868. évi emlékzsinat
Keresztény Magvető. 117. évf. (2011) 4. sz. 426–437
Magyarországon a Bach rendszer bukását követő években az önkényuralom korszakát jellemző „passzív ellenállást” felváltotta egy cselekvő politikai magatartás. Mivel azonban nyílt politikai összejövetelekre nem volt lehetőség, különféle, elsősorban kulturális megemlékezések sora, ill. kiemelkedő személyiségek temetései szolgáltattak alkalmat a közös demonstrációra, a nemzeti érzés kifejezésére, erősítésére. A történelmi múltra (régiségre) való visszaemlékezés, a népi kultúra felelevenítése, a magyar nyelv, tánc, zene ápolása mind ennek részét képezte.
Egy kolozsvári festőművész a nagy háborúban. Tóth István első világháborús levelei Kelemen Erzsébethez.
(Társszerző: Lőrinczi Dénes)
Keresztény Magvető. 121. évf. (2015) 4. sz. 439–457.
A nagy háború kitörése és befejeződése között feszülő időszak centenáriumának megünneplése alkalmából már eddig is számtalan tudományos, ismeretterjesztő írás, publicisztika, könyv látott napvilágot, és a különböző kiállításoknak egy része is ezt a tematikát járja körül. A történettudomány többek közt próbálja megérteni a különböző társadalmi rétegek (elsősorban értelmiségiek, írók, költők, művészek stb.) részvételét a háborúban és az ő felelősségüket, továbbá a háborús lelkesültség és kiábrándultság motívumait.
Nevek és korok. Az Erdélyi Unitárius Egyház egyházköreinek 1948 és 2009 közötti változása; esperesei és felügyelő gondnokai.
Keresztény Magvető. 115. évf. (2009) 2. sz. 287–310.
Kutatásaim során többször szembesültem azzal, hogy amikor egyházunk különböző korszakainak tisztviselői vagy tisztségviselői nevét kerestem, beleértve a világiakat is, csak nagyon szórványosan állt rendelkezésemre nyomtatott forrás, sematizmus. Ezért egy-egy név megtalálásáért sokszor tűvé kellett tennem a levéltárunkat is, és még így sem volt mindig biztos a siker.
A háromszéki unitáriusok 17. századi történetéhez. Toposz és valóság közt.
Keresztény Magvető.118. évf. (2012) 3. sz. 245–275.
A dolgozat alcímében szereplő toposz és valóság kifejezés arra utal, hogy megkíséreljük lebontani mindazokat a toposzokat, amelyek a háromszéki unitárius gyülekezetek erőszakos áttérítése körül kialakultak, ugyanakkor további forrásfelkutatásra van szükségünk ahhoz, hogy minél objektívebben és árnyaltabban ábrázolhassuk a történeti valóságot. Jelen dolgozatunkban egy köztes állapotban lévő kutatás eddig elért eredményeit osztjuk meg az olvasókkal.
A kolozsvári Unitárius Kollégium matriculái a Magyar Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárában.
Keresztény Magvető. 122. évf. (2016) 4. sz. 453–457.
A kolozsvári unitárius kollégium történeti emlékeinek feldolgozása a 19. század hetvenes éveiben kezdődött Benczédi Gergely iskolaigazgatónak (1867–1877), majd az egyház levéltárosának tudományos igényű működése nyomán. Elsőként ő gyűjtötte össze a kolozsvári levéltárakban és máshol fellelhető forrásokat, melyek az unitárius gimnázium és partikulái történetére vonatkoztak, majd ezeknek egy töredékét publikálta is.
Az erdélyi és az amerikai unitarizmusró
Unitárius Közlöny. 2016. 12. sz. December. 12.
Ez a cikk az erdélyi és amerikai unitáriusok közti kapcsolat egy kis szeletét tárja fel, különösen tekintettel Richmond Annának a 19. század második harmadában tett jótékony adománya jelentőségére összpontosítva, amely lehetővé tette a kolozsvári Unitárius Kollégiumban egy tanári szék felállítását. Az írás arra is rávilágit, hogyan alakult ki az együttműködés az erdélyi levéltár és Claudia Elferdink amerikai unitárius lelkésznő között, ami elősegíti a két egyház közös örökségének jobb megértését. A cikk kiemeli a kutatások nemzetközi visszhangját, amelynek eredményeként Molnár Lehel és Claudia Elferdink részt vehettek egy rangos amerikai konferencián, ahol a két kontinens közötti vallástörténeti párbeszédről értekeztek.
Balázs Mihály: Hitújítás és egyházalapítás között. Tanulmányok az erdélyi unitarizmus 16–17. századi történetéről.
Keresztény Magvető. 123. évf. (2017) 2–3. sz. 454–459.
A kötet Balázs Mihálynak az erdélyi unitarizmus 16–17. századi történetével foglalkozó 19 írását tartalmazza, amelyek közül több csak külföldi tanulmánykötetekben jelent meg, és most először válik elérhetővé az erdélyi közönség számára. Ezek a szövegek különböző szempontok figyelembevételével elemzik az erdélyi reformáció vallási mozgalmaimak kérdéskörét, a középpontban pedig az itteni felekezetek, vallási irányzatok közti dinamikát állítja.
A kötet egyik fontos tanulmánya a német konfesszionalizációs modell erdélyi alkalmazásáról szól, amely a felekezeti rivalizálás és az intézményi kapcsolatok bonyolultságát vizsgálja. Balázs Mihály rávilágít, hogy Erdélyben a vallási élet nem csupán konfesszionális alapon, hanem területi és rendi alapon szerveződött, ami különböző történelmi és társadalmi összefüggésekkel magyarázható. A kötet a reformáció korai szereplőit is bemutatja, például Heltai Gáspár életművét és a Kolozsváron működő nyomdáját, valamint a vallásos művek utóéletét.
Az írások olyan témákat is felölelnek, mint János Zsigmond valláspolitikája, Kálvin és Servet konfliktusa, és az unitarizmus és az iszlám kapcsolatának kérdése. Az egyház és vallási közösségek interakciói mellett a szerző az egyes történelmi személyek, mint Toroczkai Máté és Varsolczi János szerepét is elemzi, rávilágítva az erdélyi unitárius közösségek vallási és politikai helyzetére.
A kötet a reformáció és az unitárius egyház történetének megértéséhez nélkülözhetetlen olvasmány, és új megvilágításba helyezi a vallási és társadalmi változásokat az erdélyi térségben a 16-17. században.
Mihalik Kálmán, a kolozsvári unitárius kollégium és a Székely himnusz 100. évfordulója
Keresztény Magvető. 127. évf. (2021) 2. sz. 175–183.
A Székely himnusz szövegét Csanády György (1895–1952) székelyudvarhelyi költő írta egy évvel a trianoni békeszerződés után, 1921-ben, zenéjét pedig Mihalik Kálmán szerezte. Hamarosan a székelyek betiltott és üldözött himnuszává vált. Romániában irredenta dalnak tekintették, és 1946 és 1989 között tilos volt énekelni úgy Romániában, mind Magyarországon.
A szakirodalomban és lexikonokban sok helyen olvasható, hogy a katolikus Mihalik Kálmán a kolozsvári katolikus Piarista Gimnáziumban érettségizett. Való igaz, hogy 1906-ban beiratkozott a Piarista Gimnáziumba, de tanulmányai utolsó két évét a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte, ahol az 1914–1915-ös tanév végén érettségizett, majd ott a Ferencz József Tudományegyetemen megkezdte orvosi tanulmányait. Közben besorozták katonának lett és az I világháborúban harcolt a fronton. A trianoni békeszerződés után, amikor a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre volt kénytelen költöznie, Mihalik sok társával együtt ott folytatta tovább tanulmányait. Kutatóorvos lett, de a Székely himnusz bemutatása után négy hónappal, 1922. szeptember 6-án, 26 évesen tífuszban elhunyt.
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium folyosóján még ma is látható az 1914–15-ben érettségizett diákok emlékére készült tabló, rajta Mihalik Kálmán fényképével is.
A püspöki vizitáció rítusa és rendszabályai az erdélyi unitáriusoknál a 17. században
Keresztény Magvető. 123. évf. (2017) 2–3. sz. 331–344.
Magyar nyelvterületen kisebb nagyobb próbálkozásokat leszámítva még sem egyházi, sem pedig átfogó művelődéstörténeti vonatkozásban nem készült el egy összefoglaló rítustörténet. Unitárius szempontból is sok a lemaradás, hisz az 1930-as években Boros György unitárius püspök és utána csak jóval később 2005-ben Bárth Dániel foglalkoztak rítuskutatással. Közülük egyik sem tért ki a püspöki vagy esperesi vizitációk gyakorlatára, rítusára.
Éppen ezért dolgozatunkban a Toroczkai Máté püspök idejében 1614-ben készült unitárius vizitációs rendelkezést ismertetjük. Ennek kiegészített változata 1690-es években készült el és zsinórmértékül szolgált egészen 1741-ig, amikor Szentábrahámi Lombárt Mihály püspök közreműködésével új vizitációs szabályzatot alkottak.
Az unitárius püspöki vizitáció rendszere a kora újkorban. (Molnár Lehel Doktori disszertációjának tézisei)
Keresztény Magvető. 127. évf. (2021) 1. sz. 84–92.
A dolgozat a Magyar Unitárius Egyház kora újkori püspöki vizitációs rendszerét vizsgálja, különös figyelmet szentelve a háromszéki unitárius közösségek vizitációjának. A kutatás során az 1990-es évek közepétől feltárt püspöki és esperesi vizitációs jegyzőkönyveket elemezve a szerző betekintést nyújt az egyház anyagi, erkölcsi, vallási és jogi állapotába, mindezt az 1692–1737 között keletkezett jegyzőkönyvekre alapozva.
A kutatás két fő módszert alkalmazott: kvalitatív elemzést, amely a püspöki vizitációk történeti hátterét és intézményét vizsgálja, valamint kvantitatív elemzést, amely a vizitációs jegyzőkönyvek népesedési adatait dolgozza fel. Az értekezés az unitárius egyház történetének pontosabb és árnyaltabb megértésére törekszik, miközben korábbi téves elképzeléseket korrigál.
A dolgozat tíz fejezetéből kiemelkednek az esettanulmányok, amelyek a vizitációs jegyzőkönyvek konkrét adatait elemzi, beleértve a 17. századi unitárius népmozgalmi tendenciákat és helyi fegyelmi ügyekeket. Az új eredmények rávilágítanak az unitárius püspöki vizitáció fontosságára, melynek következetes gyakorlása az egyház fennmaradásának záloga.
Az egyházlátogatás vagy canonica visitatio fogalma, kialakulása, rendeltetése, fajtái és gyakorlata
Keresztény Magvető. 128. évf. (2022) 2. sz. 120–143.
Ez a tanulmány az egyházlátogatás (canonica visitatio) történelmét, fejlődését és típusait vizsgálja, az ókortól a 18. századig. Az egyházlátogatás intézménye a katolikus egyház püspöki kormányzatának már az 5. században kialakult ellenőrző formája, melynek gyökereit az apostoli korban kereshetjük.
Az apostolokat elsősorban azért küldték ki, hogy meglátogassák az újonnan alapított keresztény gyülekezeteket, hogy ellenőrizzék vallási és erkölcsi tisztaságukat. Ez az a bibliai alap, amelyre későbbi a zsinatok felépítették az egyházi látogatások rendszerét.
Az 5. századra kialakult papi hierarchia élén a püspök állt, aki a hatáskörébe tartozó gyülekezeteket, azok papjait és a híveit felügyelte. A tanulmány összegzi a vizitáció jogi kereteinek fejlődését (a 6. századtól kezdve), ismerteti a Tridenti Zsinat (1545–1563) látogatásra vonatkozó rendelkezéseit, valamint azok magyarországi végrehajtását. Górcső alá veszi a török hódoltság alá került Európa egyes részein végzett katolikus vizitációt, majd áttér az egyházlátogatás típusaira. A protestáns: lutheránus és kálvinista egyházak vizitációs gyakorlatának részletes elemzése után a tanulmány rátér a magyar református és lutheránus egyházak canonica vizitációjára.